5.rész - A kérdés ...

- Dyris ! Dyris ! Ez a lány már megint elment ... minden alkalmat megragad , hogy ne legyen láb alatt , meg persze , hogy többet fejlődjön . Most teljesen egyedül vagyok a házunkban , ami valamilyen szinten hasonlít a régi házunkra . Lefeküdtem az ágyra , elővettem a könyvet és közben mozgásra lettem figyelmes a nappaliban . Felkaptam egy buzogányt és egyenesen a behatoló felé tartottam . Éppen leakartam ütni , amikor .....
- Cynthia ! Ne üss !
- Dyris ? Hogy hogy ilyen hamar ?
- Hát a könyvtárban kutakodtam , amikor ...
- Amikor ?
- Az a könyvtáros fickó ...
- Igen ???
- Odalépett és...
- És ?????
- Elkezdett kiosztogatni , olyan lekezelően beszélt velem .. Azt hittem , megütöm , de aztán eszembe jutott , amit mondtál .
- Hát igen az a könyvtáros meg kb mindenki a városban képes olyan pofátlanul viselkedni , mintha hülye gyerekekkel beszélnének . De ha már megvillantod a fegyvered azonnal a lábaid előtt csúsznak a szánalmas életükért .
- hát igen ...
Jut is eszembe levelet kaptál !
- Én ?
- Igen !
Felontottam a levelet és egyből azt kerestem , hogy kitől kaptam .
- A semmire kellő ...
- Ki ?
- Hát Clyde ..
Már az akadémia leamortizálódása óta eltűnt a színről és most van képe ehhez ..
Megkeresem és megfojtom !
- Cynthia ?
-Igen ?
- Mi lesz ,ha valamelyikünk elpusztul ?
- Miket beszélsz ? Honnan jött ez ide ?
- Hát ma pont azon gondolkoztam ,hogy te szeretsz-e vámpírként élni ..?
- Nos igen vannak előnyei és hátrányai , Dyris ... te utálod nem igaz ?
- N-nem ,dehogy is.....
Így mentegetőzött de számomra nyilvánvaló volt az ellenkezője . Viszont annyi év eltelt , annyi démonnal harcoltam már és még ennek ellenére sem merem megkérdezni ,hogy megutált-e azért , mert ezt tettem vele . Nem mondja de tudom magamtól is , hogy mennyire felesleges volt a hősködésem még akkor . Hiszen a célomat nem csak , hogy nem értem el , hanem még én változtattam át azzá a lénnyé , amitől meg akartam védeni .

4. rész 2/2 - A titokra fény derül .

Közben Clyde felrohant értem abba a szobába , ahol Dyris és én voltunk . Az ő neve persze már le is volt szedve az ajtóról .

- Hé Cynthia , menj és köszönj el Dyristól !
- Tessék ?
- Dyris , mit keresel itt ? Az előbb még lent láttalak Calistia asszony és Toanuva úr kíséretében . ......Jajj ne ! De hiszen Cynthia még nincs 19 éves ..
- Clyde ... miről beszélsz ?
- Ne haragudj most sietnem kell !
- Ha találkozol Cynthiával szólj neki , hogy hozza a ruhámat végre , mert el fogok késni !

- Közben nálam -

- Már tíz perce az alagsornál járkálunk . tulajdonképpen mit is keresünk mi itt ?
Ekkor megláttam egy oltárt , amin egy ember volt és egy vámpír . Az oltár alatt pedig egy olyan izé volt amit az áldozat hozáshoz kellett .
- ' Mi ez szűz áldozás ? Hát ezért nem engedték hozzánk közelebb a fiúkat úgy ! '
Hé , válaszolnának végre a kérdésemre ? Mi a ...?
Egy hideg tárgy ütését éreztem a tarkómnál és a földre rogytam . A következő , amire emlékszem , hogy azon a hideg , kő vackon feküdtem , teljesen elernyedve és közben folyt a nyakamról a vérem . Kinyitottam a szemem , akkor rontott be Clyde .
- Elég legyen ő nem Dyris ! Hanem Cynthia ..
- Tessék ? - Kérdezte Toanuva , aki engem változtatott át .
Dyrsnak öltözött be , aki végig fent várta őt a szobában .
- Igen én vertem őt át ! Egyszerűen nem bírtam nézni , hogy fél a jövőjétől odakint és nem is bántam , hogy megtettem ezek után .
Most pedig megyek és elviszem , ebből a bolondok házából !
Felálltam , de a lábaim nem bírták .
- Ne mozogj , Cynthia teljesen kimerültél a vámpírrá válástól !
- Mi ??? Clyde minek hoztál ide ha végig tudtál róla ? Azért nem öregedtél mert vámpír vagy ! Sőt mind vámpírok vagytok !
Teljesen úrrá lett rajtam a félelem .
- Most mi lesz velem ? nem mehetek ki a napra ? Vért kell innom ,mikor még a látványától is hányingerem van ?
- Nem Cynthia , a helyedben most nem ezért aggódnék !
- Clyde , miről beszélsz ?
- Még nem vagy tizenkilenc éves így egyáltalán már az is kétséges , hogy tudod majd használni a vámpírok erejét !
- És , akkor mi van ? Rohadtul nem érdekelnek a vámpír lét előnyei , mikor csak a hátrányait érzem !
- Na de kisasszony , hogy beszél ? -Szörnyülködött Calistia .
- Úgy ahogy akarok ! Clyde te pedig eressz el !
Ekkor betört a hozzánk két ugyan olyan lény , amilyen tönkre tette a gyerekkoromat . Toanuvát egyből széttépték és Calistia is belehalt az őt ért támadásba , de az egyiket ő is kivégezte .
- Cynthia , le a fejjel ! Lehajtottam a fejem Clyde pedig egy hatalmas ezüst surikennel levágta a szörny fejét . Dyrist azonnal megkerestem a halálból hoztam vissza a régi szomszéd fiúval ( Anubissal) együtt . Nem tudom meg bocsájt- e nekem valaha , de valamiért nem is merem megkérdezni . Clyde eltűnt Anubissal , az előbbit azóta sem láttam , most pedig itt állok az akadémia lerombolt teteménél és ezen gondolatok közepette Dyrisra néztem .
- Dyris ?
- Igen ?
- Menjünk innen ,ezen a helyen belefulladok az emlékekbe !
- Igen is !
Egy másodperc alatt köddé lettünk és ott hagytuk az öreget pihenni ott , ahol még 200 évvel ezelőtt megszületett és 2 évvel ezelőtt pár óra leforgása alatt szinte semmivé lett . De még így is tükrözi azt az időt , amikor még büszkén emelkedett a magasba és felnevelt magában egy maroknyi olyan hősies vámpírt , akik az életük árán is megvédelmezik családjukat vagy is egymást.

4 . rész 1/2 - A titokra fény derül .

Eljött a nagy nap Dyris végre elérte azt a bizonyos életévet , amikor a " szellemi érettsége elérte a testi érettséget is . Ez az egyetlen ünnep amit a secret gardenben megünnepeltünk . Aznap tehát Dyris különleges volt úgyhogy az én különleges figyelmemet élvezhette . Nagyon örülök neki , hogy végre kiléphet ebből a zárt helységből , de azért egy kicsit szomorú is voltam egyben . Ugyan is ha valaki végre ki tehette a lábát azok közül soha többé nem jöttek vissza többnyire . Mintha csak föld nyerte volna el őket . Féltem , hogy Dyris is el fog tűnni és soha többé nem láthatom .
Felmentem a szobájába a reggelijével , de amikor felléptem az utolsó lépcső fokra az alma legurult a tálcáról egyenesen a földszintre . A gyümölcs nagyon fontos tehát letettem a tálcát a szobája melletti kis asztalkára és lementem érte .
- Ááááá , hát itt vagy te hernyó rágta , fatermék .
Lehajoltam érte és amikor fel emeltem a tekintetem meg láttam egy ismerős arcot .
- Te Clyde vagy , igaz ?
- Szia Angel vagy is Cynthia , nahát még emlékszel rám ?
- Hogyne emlékeznék , ha egyszer te mentetted meg az életünket .
- De te nem hogy több mint öt évet , de még 5 percet sem öregedtél .
- Cynthia !
- Igen ? Tessék ? - Kérdeztem hirtelen meglepve a felindulástól .
- Kinek van ma a szülinapja ?
- Hát Dyrisnak ! Nem nagyszerű ? Végre ő is átlépheti a birtok határait és szabad ember lehet ..
- Nem olyan biztos az ... mondta olyan halkan , hogy nem voltam benne biztos , hogy jól hallottam .
Tessék ? - kérdeztem vissza ?
- Nem semmi csak sok szerencsét neki ! Ok , megmondom neki ! Szia !
Már rohantam is az almát ott hagyva , Dyrishoz , hogy elújságoljam neki .
- Dyris ! Képzeld ... Nem is ! Emlékszel még Clydera ?
- Hogyne emlékeznék !
- Most találkoztam vele ! De képzeld , nem öregedett meg egy percet sem !
- Nahát ez tényleg különös !
- Dyris , te félsz ? Megfogtam a kezeit , amik úgy remegtek mint a reszkető fa levelek .
- ...... nagyon .... Nem akarok innen elmenni . Az a kinti világ teljesen ismeretlen a számomra , félek , hogy odakint nem vár más ránk csak a halál .
- Még mindig félsz attól a naptól , amikor a városban ..
- Igen rettegek !
- Hát akkor lemegyek és felhozom a ruhádat , amiben ünnepelni fogsz !
- Lemegyek én ! annyira nem vagyok öreg , hogy....
-nem ! Hagyd csak majd én elhozom neked ! Ma különleges vagy !
Lementem a ruháért utána kimentem a kerti tóhoz és egyre csak ezt néztem , hogy mennyire is hasonlítok Dyrisra csak a hajam , valamivel hosszabb . Kicsit idősebbnek is nézek ki , habár ő egy hónappal idősebb nálam .
- Hiányozni fogsz ! - Ezen gondolatok közepette kiengedtem , majdnem derékig érő hajamat és levágtam , így kb már csak a vállamig ért pont úgy mint neki .
- Hát itt vagy Dyris ! Már mindenütt kerestünk gyere ! Most fény derül a titokra !
- Renden van már is megyek !

3 . rész - Secret Garden

Ott megláttunk egy farkas szerű szörnyet ,amint a szomszédbácsit marcangolja . Nagyon megijedtünk akaratlanul is sikítani kezdtünk és sírni . A lény ekkor felfigyelt ránk és felénk kezdett jönni . Én hamarabb kezdtem el futni és húztam magammal Hollyt is . Viszont úgy tűnt teljesen , hogy hiába . Hirtelen előttünk termett és morgott ránk . Megemelte a kezét vagy mancsát . Mind a ketten a halált várva reméltük legbelül , hogy valaki majd megment . Ez így is történt . Egy kb. 19 éves fiú levágta a lény fejét , ami meggyulladt a testével együtt és hamuvá lett . Ekkor a fiú odafordult hozzánk .
- Mi a nevetek ?
- Én Angel vagyok ő meg Holly .
- Szép nevek én Clyde vagyok . Gyertek velem , el viszlek titeket az új otthonotokba .
El vitt minket egy elrejtett hatalmas kőházhoz . Egy kert közepén állt ( akkora nagy volt még sem vette észre senki .. hát igen ) , óriási vas kerítéssel és kőgólemekkel .
Legalább is 150 centi alatt hatalmasnak tűnt minden . Sok olyan korú gyerek volt még ott a falunkból mint mi . Erre mindig azt mondták, hogy ez az " árvaház " azért ilyen korú gyerekeket fogad be csak , mert szerintük az ember 10 éves kor alatt tanulja meg az alapokat .
- Fel kísérlek titeket a szobátokba .
Már az ajtón is a Cynthia és a Dyris nevek álltak , ezt furcsálltam is .
Bevezetett a szobába , ami szint majdnem , hogy ketté volt választva .
- ..... és itt lesznek a ruhák .
- De izé ... figyelj Clyde . Ne haragudj de azt hiszem , hogy rossz helyen vagyunk . Itt mindenre " Cynthia " és " Dyris " neve van írva !
- Nem Angel vagy is Cynthia , ez már a neved . Neked meg a Dyris fordult Holly felé . Onnantól kezdve bele kellett törődni az új nevekbe .

Azt soha nem mondták meg , hogy mit jelent a "tanítható " . Szóval így éltünk még majdnem 11 évig . Fegyelmet , harcművészetet , állóképességet meg ilyeneket tanulva . De aztán eljött a nap , amikor minden titokra fény derült .

2. rész - A megmentő büntetés .

Angel Fallon , 9 éves , 3. osztályos lány voltam . A nyári szünetet töltöttem Hollyval , aki szintén 9 éves volt . Minden nyári szünetben lejött hozzánk játszani boldog nagy család voltunk és semmit sem sejtettünk arról , hogy milyen nagy dolog van készülőben .
Holly aznap is eljött játszani . Gloria , a nővérem sminkjével játszottunk , gondolom mondanom sem kell , hogy engedély nélkül . Nagyon leszidott minket , de utána ő is engedett a kísértésnek és velünk együtt hülyéskedett a szobámban . Volt egy fiú , aki már tini volt természetesen mind a 3an oda voltunk érte . Gyorsan kirohantunk persze Daniel , mert hogy így hívták a fiút , megijedett az arcunktól és inkább gyorsan elment . Amit az követett , hogy a bátyánk jól kinevetett minket mint mindig , amikor tetszeni akartunk valamelyik haverjának . Anya leszedte rólunk a kenceficét és hívott minket ebédelni .
Ott a tipikus szövegek mentek ( asztali áldás meg a többi blabla ) . Ebéd után anya felküldött minket a szobámba büntetés ként , addig kellett a szobám sarkában gubbasztanom Hollyaval , amíg nem szóltak . Gloriának mosogatni kellett . Már egy jó ideje bent ültünk a a szobámba , de már nem a sarokba mert meguntuk és inkább az ágyra ültünk . Ekkor sikításokat hallottunk és nagy hangzavart . Nagyon megijedtünk és bebújtunk az ágyneműtartómba és ott vártunk reszketve , hogy mi lesz . Amikor minden elcsitult kimásztunk onnan egy óra múlva , hogy megnézzük mi történt . Mindenki halott volt és még az utcán is csak véres embereket lehetett látni és szétmarcangolt testeket . a látvány és az éget hús szaga még mindig bennem van .




Na igen egy kissé letargikus lett a vége , de így sikerült .

1. rész - Bevezetés

Egész eddigi életünket egy hatalmas házban töltöttük unokatestvéremmel az egyetlen megmaradt közeli rokonommal , a hatalmas farkas támadások után .
A talpraesettebb emberek ebben az épületben éltek és különös nevelésben részesítettek gyerekeket , ahova én és Holly tartoztunk . Ez a hely , amit csak " secret garden"-nek hívtak már több 100 éve működik és keres olyan különleges gyerekeket , akiknek már nincs hová mennie és még nincs 10 éves .
Nem panaszkodom végül is felneveltek minket rendesen és majdhogy nem úgy élhettünk mint a többi ember .