Ott megláttunk egy farkas szerű szörnyet ,amint a szomszédbácsit marcangolja . Nagyon megijedtünk akaratlanul is sikítani kezdtünk és sírni . A lény ekkor felfigyelt ránk és felénk kezdett jönni . Én hamarabb kezdtem el futni és húztam magammal Hollyt is . Viszont úgy tűnt teljesen , hogy hiába . Hirtelen előttünk termett és morgott ránk . Megemelte a kezét vagy mancsát . Mind a ketten a halált várva reméltük legbelül , hogy valaki majd megment . Ez így is történt . Egy kb. 19 éves fiú levágta a lény fejét , ami meggyulladt a testével együtt és hamuvá lett . Ekkor a fiú odafordult hozzánk .
- Mi a nevetek ?
- Én Angel vagyok ő meg Holly .
- Szép nevek én Clyde vagyok . Gyertek velem , el viszlek titeket az új otthonotokba .
El vitt minket egy elrejtett hatalmas kőházhoz . Egy kert közepén állt ( akkora nagy volt még sem vette észre senki .. hát igen ) , óriási vas kerítéssel és kőgólemekkel .
Legalább is 150 centi alatt hatalmasnak tűnt minden . Sok olyan korú gyerek volt még ott a falunkból mint mi . Erre mindig azt mondták, hogy ez az " árvaház " azért ilyen korú gyerekeket fogad be csak , mert szerintük az ember 10 éves kor alatt tanulja meg az alapokat .
- Fel kísérlek titeket a szobátokba .
Már az ajtón is a Cynthia és a Dyris nevek álltak , ezt furcsálltam is .
Bevezetett a szobába , ami szint majdnem , hogy ketté volt választva .
- ..... és itt lesznek a ruhák .
- De izé ... figyelj Clyde . Ne haragudj de azt hiszem , hogy rossz helyen vagyunk . Itt mindenre " Cynthia " és " Dyris " neve van írva !
- Nem Angel vagy is Cynthia , ez már a neved . Neked meg a Dyris fordult Holly felé . Onnantól kezdve bele kellett törődni az új nevekbe .
Azt soha nem mondták meg , hogy mit jelent a "tanítható " . Szóval így éltünk még majdnem 11 évig . Fegyelmet , harcművészetet , állóképességet meg ilyeneket tanulva . De aztán eljött a nap , amikor minden titokra fény derült .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése